2005-ben októberben rendeztek kiállítást, ehhez képest voltak virágzó növények, és a Mezőgazdasági Múzeumban állították ki őket. Tekintettel a zárt térre, és a kevert megvilágításra (külső fények az ablakokból + belső világítás), a fényképezők igen nehéz helyzetbe kerültek. Erről árulkodik a Neten megjelent számos gyengén sikerült fotó.

Mi a baj ezekkel a fotókkal ? Zajosak, furcsa a színük és életlenek. Hogy miért ? A kis fényerő miatt, amit persze lehet vakuval kompenzálni, de akkor kerülnek elő a további illúzióromboló részletek: a feltűnő, éles árnyékok.

Vegyünk sorba néhány fontos kérdést.

1, Vakuzzunk, vagy ne ?

A válasz: Igen. Vakuzzunk, vagy ne. Ez mind a körülményektől függ.

Példa: Amikor a vaku előnyös

Első kép: ISO 1600, vaku nélkül:

-
Második kép: ISO 1600, vakuval:

Nekem a 2. kép tetszik jobban, mert a színe közelebb áll a valósághoz. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a vaku spektruma a napfényéhez hasonló, így a spektrum minden része jobb színhűséget eredményez, a nagyobb fényerő pedig kiemeli a tárgyat a háttérből, ami nem lesz olyan zavaró.

Van azonban valami, ami rendkívül zavaró: az árnyék:

-
Ha szerencsénk van, az árnyék nem olyan feltűnő, és aránylag jó képet kaphatunk:

-
2, A kevert megvilágítás hátrányai

A fényképezőgép nem tudja, mit fényképez, és ellentétben velünk, nem képes annyira jól alkalmazkodni a különféle megvilágításokhoz, így gyakran zavaróan eltérő színű képet látunk, amikor otthon megvizsgáljuk a képeket a számítógépen. Ez ellen fehéregyensúly korrekcióval védekezhetünk. Emiatt pedig célszerű RAW-ba fotózni, egyrészt mert minden RAW konverter tartalmaz színkorrekciós modult, ugyanakkor a RAW file dinamikatartománya valamivel nagyobb, mint a 8 bites JPG képeké, és általában ki lehet kompenzálni kisebb beégéseket.

Példa kevert megvilágításra (napfény + világítás):

a, Korrekció nélkül

-
Használhatjuk a fehéregyensúly korrektor funkciót, ha van a képen fehér, szürke vagy fekete rész. Természetesen nem olyan rész, amely teljesen fehér vagy teljesen fekete.
Jelen esetben a virág középső csíkos része. Hogy honnan tudom ? Ott voltam, láttam és megjegyeztem. Mert ugye senki se képes megállapítani, színhelyes-e a fenti kép, aki nem látta az eredetit. Íme az eredmény:

b, Fehéregyensúly és világosság korrekció után:

Más színű-e vagy nem ? Ki hogy látja ... :)
 

Régóta hagyomány, hogy évente egyszer rendeznek orchidea és bromélia kiállítást és vásárt a társaság és a kereskedők. Eleinte a Füvészkert üvegházaiban volt, és fotós szempontból az volt a legoptimálisabb. Volt elég fény, a fény spektruma megfelelő volt, és a növényekhez is elég közel lehetett kerülni a fotózáshoz, mivelhogy többnyire mellmagasságban pompáztak. Bizonyára a növényeknek sem lehetett kellemetlen egy direkt a számukra kitalált üvegház.

Később a Vajdahunyadvárban, a Mezőgazdasági múzeumban volt a rendezvény, egy-két világosabb terem ott is volt, újabban pedig az UFO-ban van. Semmi ternészetes fény, speciális lámpák világítanak a mennyezetről. Természetesen spórolnak időnként, és nem kapcsolják fel az összes lámpát, így megfelelő expozícióhoz még remegéscsökkentős objektívvel is ISO 400 érzékenység kell, az pedig jelentős zajt eredményez. A lámpák miatt rengeteg árnyék látható, a vaku színhőmérséklete pedig eltér a világításétól. Vakut használni derítésre tehát furcsa színű képeket eredményezhet. A kevés fény miatt a mélységélességgel sem nagyon lehet játszani, mindig nyitva kell hagyni a blendét.

De térjünk vissza a régi szép időkhöz, 2001. április 7.-ére, a Füvészkertbe. Ott még a régi 3-szoros zoomos 2 Megapixeles Nikon E800-as kompakt gépemmel is lehetett nézhető fotókat készíteni, a fent már részletezett kedvező körülmények miatt.

A Pilis nem magas hegység, és Pilisszentkereszt sincs túl magasan a Duna fölött, a Kovács (szerb nevén Dera) patak mégis képes volt egy meredek hasadékvölgyet találni lefelé a Duna felé. Nagy valószínűséggel nem a patak vájta ki a jelenlegi völgyet, hanem inkább úgy tűnik, hogy a hegy hasadt ketté valamikor nagyon régen, és csak utána talált benne utat a patak. Ezt abból gondolom, hogy számomra úgy tűnik, hogy a szurdok két oldalán lévő domborulatok egymás folytatásai.

Napsütés csak a magasabban fekvő bejárati oldalt éri.

De nem a felső részen érdemes elkezdeni a túrát, hanem az alsón, mert ott található egy jelentős méretű autó parkoló. Továbbá ott találhatók a szűkebb, sziklásabb, meredekebb részek.

A szurdok nem hosszú, és több híddal tették járhatóbbá. Érdemes azonban ilyenkor óvatosan közlekedni, mert az úton lévő levelek alatt még mindig találhatók fagyott hómaradványok. Ahhoz már eléggé tavaszodik, hogy a hegyoldalon már nyomát se lássuk a hónak, de a mélyen fekvő patakmederben még csak most kezd olvadni a jég.

A patakmederben található kövekről és feltorlódott fadarabokról különféle alakú jégcsapok lógnak.

...