Még ilyen látszólag egyszerűnek tűnő feladat végeredménye is csalódást okozhat utólag, ha menet közben nem ellenőrizzük a készített képeket.

Először is: a fényképezés valójában nem egy pillanat lefotózása, hanem egy rövid időtartamé. Ez azt jelenti, hogy ha azt akarjuk látni a képen, amit havazáskor érzékelünk, akkor apró hópöttyeket kell látnunk a képen. Ehhez viszont tapasztalatom szerint kb. 1/320-ad zársebesség szükséges, ahhoz viszont a 6,3-as rekeszű teleobjektívhez ISO 400 érzékenység. Ekkor láthatjuk a hópelyheket apró pöttyöknek. Alacsonyabb zársebesség esetén rövid csíkoknak látjuk a hópelyheket, viszont ezáltal érzékeltethető a mozgásuk, annak iránya és az erős szél is.

Problémát okozhat még a hópelyhek megjelenítése, ez ugyanis függ a távolságtól, és a képkivágástól. Ha a galambokra fókuszálunk, a körülöttük lévő hópelyhek lesznek hangsúlyosak, ha kicsit mögéjük, akkor a távolabbi, apróbbaknak látszók, míg ha kissé közelebb fókuszálunk, a közelebbi, nagyobbnak tűnők lesznek hangsúlyosak.

Fókusz a galambokra:

Fókusz a galambok mögé:

Fókusz a galambok elé:

El lehet játszani azzal, hogy a galambok nagyjából élesnek látsszanak, tehát a mélységélesség határán legyenek, ugyanakkor az általunk kívánt módon érzékeltesük a hópelyheket. Sok sikert a kísérletezéshez! Természetesen remélhetőleg csak a következő télen, mert már itt dörömböl a tavasz, és én már nem igazán szeretnék további havazást látni a következő télig.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.