A nemzeti park hatalmas, egy nap alatt is csak a főbb részei járhatók be többórás sétával, hajókázással és buszozgatással. Maguk a horvátok a területet alapvetően két részre osztják: alsó és felső tavakra. A felső tavak vannak magasabban, és a víz a felső tavakból több mésztufa gáton keresztül folyik le az alsó tavakba, és távozik, a lenti mély mészkő-hasadékon. A főbb látványosságok értelemszerűen a lenti mélyebb részeken találhatók, mivel ott található a legnagyobb vízesés, és egy barlang is. A fenti tavak viszont nagyobbak, az egyiken három pihenőpont között még kis személy-kompok is járnak.

Sokat gondolkodtam, hogy lehetne sok képet bemutatni úgy, hogy ennek ellenére áttekinthető legyen, és úgy döntöttem, hogy tematikus képeslapokat kreálok.

A völgyek  áttekintő fotói után következzenek a vízesések. A legnagyobb kivételével, amely egy patak belezuhanása a fő vízfolyamba, leginkább a tavak közötti vízesések alkotják a többséget. A tavak között viszont jelentős szintkülönbségek vannak, ezért a többi vízesés is meghaladhatja akár egy fa magasságát is.

A Nagy vízesés:

Kisebb vízesések:

További vízesések:

Ahhoz, hogy a vízesések közelébe lehessen menni, a parkon keresztül a tavak fölött fából készült gyalogjárókat alakítottak ki. Éppen csak elfér rajtuk két ember, csodálkoztam is, hogy senki se veszítette el az egyensúlyát és nem esett bele a tavakba.

Ott, ahol a mésztufa gátakat nem lepte el a víz, sűrű aljnövényzet telepedett meg, némely túristák simán dzsungelnek nevezték. A moha különösen kedveli azokat a helyeket, ahol állandó nedvességhez juthat, de több más jellegzetes növényfaj is megtalálható.

Tekintettel arra, hogy itt a halakat senki se horgássza, a vízben pedig nincs túl sok táplálék, a potyaleső halak mindig ott szemezgetnek a túristákkal az utak mentén.

A víz nagyon tiszta. Ahol nem elég mély, lelátni a tavak aljáig, és nagyon jól vizsgálhatók és fotózhatók a különféle vízinövények és a halak. Amennyire meg tudtam figyelni, nincs sokféle hal, legalábbis a sekély vizekben.

A lefolyó víz sok helyen kisebb patakokra szakad szét, esetleg idő előtt eltűnik egy lyukban, vagy csak simán csörgedezik lefelé a kisebb köveken, természetes vízlépcsőkön.

Aki legalább egy áttekintést szeretne kapni a területről, jól készüljön fel a több órás sétára. Célszerű legalább másfél liter ásványvizet vinni fejenként, mert nem minden pihenőhelyen van iható víz, az üdítők meg nem olcsók, emlékezetem szerint átszámítva 600 Ft egy fél literes kóla, amely egy tikkadt vándornak természetesen nem sokra elég. A kiürült ásványvizes flakont nem célszerű eldobni, hanem érdemes újratölteni ivóvízzel, ahol az rendelkezésre áll.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.