Jártam már régebben az Ócsai tájvédelmi körzetben a Selyemrét tanösvényen korábban, de nem láttam azokat a növényeket, amelyekről híres. Most, hogy tavasszal mentem, könnyen rátaláltam a vadon élő mocsári nősziromra (gondolom az, nincs másik) és a kosborra (nem tudom, pontosan melyik fajta), és még egy érdekes békát is sikerült lefotóznom. A lápos erdőről majd később teszek fel képeket.

A kosborról annyit, hogy olyan orchidea féle, amely országunkban is vadon nő, de sose vigyetek haza egyet sem, mert ritka, és valószínűleg szigorúan védett. Ócsa környékén állítólag nem sikerült eléggé a folyók szabályozása és a lápok lecsapolása, ezért maradhattak meg a lápos erdők és a turjános rétek. Jellemzőjük, hogy ilyenkor sem szenvednek vízben hiányt, amikor Szolnok megyében már két hónapja nem esett eső. Ilyenkor óhatatlanul az jut az ember eszébe, hogy talán nem kellett volna annyira szűk mederbe terelni a folyókat, jól jönne most a kiszáradt fű helyett a zöld rét a legelő állatoknak. És akkor talán kevesebb szemestakarmányt kéne az állatoknak adni, ezáltal gazdaságosabb volna a tartásuk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.